Renovator

Renovator

Betonozás a negyediken

2020. szeptember 12. - Renovator

A vakolás után nekiláttunk a betonozásnak. Ahogy, azt korábban bemutattuk, a misung réteg sajnos feljött a járólapok felszedésével, az aljzatban pedig néhol több centiméteres egyenlőtlenségek voltak. A felújítás során lebetonoztuk a fürdőszoba és a wc padlóját, a folyosót, illetve a konyhát. A nappaliban és a hálószobában csak ott betonoztunk, ahol a szintkülönbség túl nagy volt az aljzatkiegyenlítő használatához.

A betonozás a vakoláshoz képest egy gyorsabb és könnyebben elvégezhető munkafolyamat – és szerencsére nem kell tartani attól, hogy leesik a falról. Ugyanakkor nagy hátránya, hogy a lebetonozott helyiségekben napokig semmit sem lehet csinálni.

A klasszikus betonkeverős megoldás a 4. emeleten bajosan lett volna alkalmazható, nem vállalkoztunk a gép felcipelésére. A hozzávalókat (sóder és cement) nem külön-külön szereztük be és kevertük ki, hanem zsákos esztrich betont vásároltunk. Ennek a kiszerelésén túl további előnye, hogy kifejezetten alkalmas vékony beltéri aljzatok betonozására, ami pont megfelelt a céljainknak. Mivel vékony rétegű felhasználásra szánták, ezért kisebb szemű sódert kevernek a cementhez. Az esztrich beton kikeverésénél kizárólag a zsákban lévő anyag és a víz arányára kellett figyelnünk, melyhez a csomagolás ad útmutatást. A betont egy műanyag habarcsosládában kevertük ki lapát segítségével. Fontos, hogy a ládát, illetve a lapátot a betonozás befejezését követően alaposan takarítsuk le, mert a szerszámaink idővel több kg-ot hízhatnak a rákötött anyagtól.

cbb044eb281874c2e26abcf6f362bc2b.jpg

Az eddigi műveletekhez hasonlóan a betonozás előtt is rendkívül fontos az alapos portalanítás, illetve akár mélyalapozás is szükséges lehet.

A vízszintes aljzat kialakításához először vízmérték segítségével felrajzoltuk a leendő talajszintet a falakra. Ez a kisebb egyenlőtlenségeknél helyenként 2-3, a szerencsétlenebb helyeken akár 6-8 cm-es különbséget jelentett a meglévő aljzathoz képest (nah jó a rekord a wc-ben lévő 10 cm volt). Ahol ez az eltérés kisebb volt 2 cm-nél, ott már nem az esztrichet használtuk, mivel ilyen vékony réteg törékeny lehet – ezeken később aljzatkiegyenlítővel segítettünk. Az aljzat egyenlőtlenségét jól érzékelteti, hogy az alig 1,5 m2-es wc-hez több, mint 100 kg betont kellett felhasználni.

A beton helyiségekben történő szétterítése előtt a felrajzolt vízszintes vonal magasságában bizonyos helyeken „padkát” betonoztunk a fal mentén, ami pár napos száradás után már alkalmas volt arra, hogy egy 2m-es alumínium lécet vízszintesen végig lehessen csúsztatni rajta és elsimítani a kiöntött anyagot. A felület ellenőrzéséhez és sokszor az elsimításához is vízmértéket használtunk. Hogy a betonozás ideje alatt is tudjunk közlekedni a lakásban, nem egyszerre, hanem pár négyzetméteres részletekben dolgoztunk. A részeket a kijelölt vízszint magasságára levágott gipszkarton maradékokkal zsaluztuk ki és kerítettük el azoktól a területektől ahol még járni akartunk.
f3717076491bcd83dcaf24b7457b2c84.jpg

A lakásban bizonyos helyeken függőleges repedések helyezkedtek el, amelyek közül néhány a ház külsején is látható. Ez arra enged következtetni, hogy az épület a hőtágulás, talajvíz változása vagy egyéb jelenség miatt néha mozog a repedések mentén. Az egyik repedés egy helyen az aljzaton is végighaladt, így ott úgynevezett dilatációt alakítottunk ki, amit úgy kell elképzelni, hogy a betonozás folytonosságát egy habszivacs csíkkal szakítottuk meg. Ezáltal elkerülve, hogy az általunk lefektetett beton eltörjön. Ennek a helynek a burkolás során volt még jelentősége, ugyanis igyekeztünk a járólapok közti fugát a repedés mentén elhelyezni elkerülve ezzel a járólap törését. Emellett a küszöböknél is hasonlóképpen jártunk el. 

A vízszintességre igyekeztünk nagyon ügyelni, hogy később, a burkolás előtt már minél kevesebbet kelljen bajlódni a kiegyenlítéssel. Ennek ellenére, mivel még csak amatőr betonozók voltunk (és ez talán azóta sem változott), a kisebb egyenlőtlenségeket nem tudtuk teljesen elkerülni. Az ilyen apró gödröcskék a beton száradása után csemperagasztóval lettek kiglettelve.

20170128_171716.jpg

197793de41eb69a9e0ff177fbd1337cb.jpg

9c72f6c5321e6092987359e5b1d674c0.jpg

Összességében az aljaztbetonozás nem tartozott a legnehezebb műveletek közé, de az ember térdeit nagyon igénybe tudja venni, főleg ha ezt januárban csinálja egy fűtetlen lakásban. A térdvédők használata melegen ajánlott!
img_0384.JPG

img_0395.JPG

img_0385.JPG

Vakolás gyorstalpaló

Mint azt a korábbi cikkben bemutattuk a csempe leszedésével sajnos lejött a fürdőben, a wc-ben, illetve a konyha egy részében a vakolat is. Ugyan álmunkban sem gondoltuk volna, a lakásfelújítás kezdetekor, hogy a 4-ik emeleti lakásunkban majd vakolnunk is kell, de az élet mindig tartogat meglepetéseket. Korábban egyikünk sem vakolt soha, illetve nem is igazán tudtuk, hogyan zajlik ez a munkafolyamat. Miután beszereztük az eszközöket és „szakmailag”, illetve lélekben is felkészültünk, nekiláttunk az újabb kalandnak.

A vakolás megkezdése előtt először elő kell készíteni a felületet, amihez alapos portalanítás, de akár mélyalapozó használata is szükséges lehet. Ezek után a vakolósínek, avagy vakolóprofilok felhelyezése következik, amelyek óriási segítséget fognak nyújtani, hogy a fal szép egyenletes és nem utolsósorban függőleges legyen. A síneket többféle módon is rögzíthetjük; mi a stukatúrgipszet használtuk erre a célra, mivel kifejezetten gyorsan köt és erősen tart. A vakolat elsimításához szükség lesz még egy egyenes fém lécre is. A sínek felrakásánál figyeljünk, hogy mindenképpen olyan távolságba helyezzük őket egymástól, ami a lécnél rövidebb, így a vakolat elsimításakor fel tud rá támaszkodni a léc. A sínek megfelelő távolsága mellett ügyelni kell a függőlegességre is, amihez jó társ lehet egy vízmérték. Hogy a sarkok is szépek legyenek nem árt egy sarokvakoló profil, vagy élvédő használata, amit a sínekhez hasonlóan szerelhetünk fel.

Vakoló profilok (bal: falfelületre, jobb: sarokra való változat)

A vakolóhabarcsot, ami alapvetően mészből, cementből és homokból áll, mi 25 kg-os kiszerelésben szereztük be egy bakácsáruházból. A habarcsot a helyszínen már csak vízzel kell kikeverni, aminek arányát általában a zsákokon feltüntetik. Az előírásszerű kikeverés után ne ijedjünk meg a korábban használt falazóhabarcshoz, vagy gipszhez képest sokkal hígabb állagtól. A habarcs felhordása előtt egy ugyanabból az anyagból kikevert, bár még hígabb keverékkel „fröcsköljük be” a falat. A habarcsot a vakolandó falfelületre egy kőműves serpenyő, ismertebb nevén fángli segítségével kell „felcsapni”, a sűrűbb anyagokkal ellentétben tehát ne kenjük. A mozdulat helyes kivitelezése sok gyakorlást igényel. Az alábbi videóban jól szemléltetik a habarcs felhordását.

A kisebb falfelületeken, ahol nem lehetséges a fenti megoldás, mi egy vakolókanál segítségével helyeztük fel a falra és simítottuk el az anyagot.

Amikor a felhelyezett habarcs elérte a megfelelő vastagságot (ehhez lehet, hogy több réteg is szükséges), a korábban említett simításhoz használt fém lécet a síneken végigcsúsztatva távolíthatjuk el a felesleges anyagot, és egyenlíthetjük ki a felületet. A rétegek felhordása között egy pár óra száradási időt kell hagyni, nem szükséges megvárni a teljes száradást. Amennyiben kisebb felületről van szó és nem alkalmazható a sínes megoldás, úgy egy vízmérték segíthet az egyenes fal kialakításában.

A teljes egyenletesség kialakításához a leírt a műveletet többször is meg kell ismételni. Ahol a fal síkja a függőlegeshez képest túl nagy eltéréseket mutatott, néhol akár 5-6 cm-t is, ott a korábbi bontásból származó tégladarabokat rögzítettünk falazóhabarccsal, hogy a vakolat ne legyen túl vastag.

 A sarokprofilnál látszik, hogy a fal alsó része mennyire eltér a függőlegestől.

A vakolás befejezése után a teljes száradáshoz több hét, de akár több hónap is kellhet, addig nem érdemes megkezdeni a burkolást és festést. Szerencsére ez a várakozás nem okozott gondot számunkra, mivel szinte csak hétvégente volt lehetőségünk dolgozni, valamint akadt még bővel tennivalónk az említett lépésekig.

 Képek a munkálatokról:   

Csövezés a lakásban

Víz, gáz és fűtés

Az álmennyezet felhelyezését követően végre sor kerülhetett a víz és fűtésrendszer cseréjére. A házban korábban konvektoros fűtés került kialakításra, amit egyrészt költség- és energiahatékonysági, valamint a rozsdásodó konvektorokat figyelembe véve biztonsági és esztétikai szempontok miatt jobbnak láttunk korszerűsíteni. A fűtés korszerűsítésére többféle megoldás is felmerült az új típusú konvektorok felszerelésétől kezdve a padlófűtésen és az elektromos radiátorok beszerelésén át, a gáz-cirkó rendszer kialakításáig. A döntés során mérlegeltük a fogyasztást, a beépítés költségeit, illetve a környezetre gyakorolt hatást is. Végezetül a gáz-cirkó rendszer mellett döntöttünk. Mivel a fűtés kialakításának csak az év utolsó napjaiban tudtunk nekikezdeni, így a munkálatok során bizony szükség volt több réteg ruhára és mobil olajradiátorokra.

Az egyik régi konvektor

A cirkó fűtés elnevezése a fűtővíz cirkulációjából ered, a kazánban a gáz égetésével termelődő meleg víz egy szivattyú segítségével jut a radiátorokba. A hőleadást követően a víz visszaáramlik a kazánba, majd az egész folyamat újrakezdődik. A cirkó kazánoknak két típusa van, az egyik csak a fűtést biztosítja, míg a kombi készülékek – mely nálunk is beszerelésre került – a meleg vízért is felelősek. A nálunk beszerelt kazán nem tárolja a meleg vizet, hanem a csap megnyitásakor a rajta keresztül folyó vizet melegíti fel. A fűtésrendszer lelke a fürdőszobában elhelyezett kis méretű gázkazán, ami a nappaliban, a hálószobában, a konyhában, valamint a fürdőben lévő radiátorokon keresztül biztosítja az otthon melegét. A környezetünk és persze pénztárcánk óvása érdekében egy programozható termosztátot szereltünk fel a nappaliban, amely megfelelően beállítva biztosítja a szükséges hőmérsékletet. A téli hajnalokon könnyebbé teszi a meleg ágy elhagyását, hogy aztán egy pár fokkal mérsékelve takarékosan pihenje át a napot, majd hazaérkezésünkre ismételten felmelegítse az otthont.

A fűtés kialakítása mellett a régi gázvezetékeket is újabb rézcsövekre, valamint a magas vastartalmú vöröses vizet biztosító, szintén kissé elavult vízvezetékeket is korszerű, több rétegű csövekre cseréltük. Ezek a munkálatok nem valósulhattak volna meg a megfelelő szakértelemmel rendelkező családtag, valamint a gázszerelő szakember segítsége nélkül.

Az első feladatunk a falakban futó leendő fűtés- és vízvezetékek helyének a kivésése, valamint a vizesblokkokban lévő régi vezetékek eltávolítása volt. A csövek helyének kivésése a magyar vidék kihagyhatatlan szereplője a flex, illetve a vésőgép segítségével történt. A munkafolyamat megfelelő tervezést és előkészületet igényel, hiszen ilyenkor már tudnunk kell, hová szeretnénk elhelyezni a szanitereket, a mosógépet, a csapokat és a radiátorokat. Ahol lehetett, próbáltuk elkerülni a felesleges vésést, így a fürdőszobában a leendő kád mögött, a hálóban pedig egy szakaszon az előtétfal takarásában helyeztük el a fűtéscsöveket. Fontos kiemelni, hogy ezekben a vezetékekben kizárólag a fűtést biztosító víz áramlik, a gázvezetékek a szabályoknak megfelelően a falon kívül kerültek a későbbiekben felhelyezésre.

 

A vésést követően az új vezetékek méretre vágása, szigetelése és elhelyezése következett. A korábbi vas helyett korszerű, műanyagból és fémből álló öt rétegű csövek kerültek beépítésre. A hőveszteség csökkentésére a csöveket a képeken is látható piros, habosított műanyagból készült csőhéj szigeteléssel láttuk el. Fontos, hogy a vezetékek befalazása előtt elvégezzük a nyomáspróbát, hiszen senki sem szeretné egy esetleges hibás alkatrész vagy rossz illesztés miatt ismételten kibontani a falat.

A leendő kád mögött futó csövek

A hálószobában

A nyomáspróbát követően a vezeték rendszert falazóhabarccsal befalaztuk, ennek a glettelésére csak később, a festést megelőzően került sor. Az előre bekevert zsákos kiszerelésben kapható falazóhabarcs bármelyik barkácsáruházban beszerezhető, a felhasználása könnyedén, víz hozzáadásával történik. A befalazás előtt a megfelelő tapadás érdekében ügyeljünk az alapos portalanításra, valamint használjunk mélyalapozót.

A falazóhabarcsot egy spakli segítségével vittük fel a vájatokba, amelyekben a csövek futnak. Mivel a műanyag borításon a túl híg habarcs lefolyik, ezért figyelni kellett a megfelelő sűrűségű anyag kikeverésére. A vezetékek a legnagyobb örömünkre néhány helyen igyekeztek minél jobban kitüremkedni a vájatokból, ezért a rendkívül gyorsan kötő stukatúrgipsszel rögzítettük a rakoncátlankodó részeket. A stukatúrgipsz a glettelő gipsztől eltérően kissé sötétebb színű, gyorsan kötő, a teljes száradását követően pedig kifejezetten erős anyag, amit főként rögzítéshez vagy javításokhoz szoktak használni.

Régi vezetékek a fürdőben

Az új vezetékek szigeteléssel,

...és befalazva

Mivel eltávolítottuk a régi konvektorokat, így a „kéményük” helyén a nappaliban és a hálóban egy kb. 20 cm átmérőjű lyuk tátongott a falban, amire az új fűtésrendszernek már szerencsére semmilyen szüksége nem volt. Ezeket a lyukakat ytong és falazóhabarcs segítségével tömtük be. Az ytong neve és jellegzetes fehér színe sokak számára ismerős lehet; ez egy nagyon praktikus, kis súlyú és könnyen vágható tégla típus.

 Befalazott kivezetőnyílás a nappaliban

A korábbi vezetékek lecserélése mellett a wc-ben kialakítottunk egy új mosdókagylót, hogy ne kelljen kézmosás miatt átsétálni a lakás másik felében levő fürdőszobába. Ehhez a wc tartályba menő hideg víz vezetékből csináltunk egy leágazást és vittük el a kis helyiség oldalába. Ezen túl a wc-hez tartozó lefolyócsőből is kialakítottunk a leendő mosdókagyló lefolyója számára egy leágazást. Ezzel a mellékhelyiségben csak hideg, azaz inkább szobahőmérsékletű víz áll rendelkezésre, de a meleg víz vezetékek kazántól történő elvezetése aránytalanul sok többlet munkát jelentett volna.

A wc helye és a készülő kiállás a mosdókagylónak

A kazán és a gázcsövek felszerelését csak a későbbiekben fogjuk tárgyalni, mivel azok az átalakításhoz feltétlenül szükséges gázterv és engedélyek elkészülte után lettek csak megvásárolva és felszerelve.

 

Az álmennyezet - 2.rész

Ezúton szeretnénk mindenkinek megköszönni a türelmet és a számos érdeklődést, amit a blog folytatásával kapcsolatban kaptunk. Az elmúlt két évben az életünk jelentős változásokon ment keresztül, így sajnos ideiglenesen meg kellett vállnunk a szeretett kis kuckónktól, a karrierünket pedig pár ezer kilométerrel odébb folytattuk. Szerencsére sikerült berendezkedni az új környezetben, a lakást pedig gondoskodó kezekre bízni.

Ugyanakkor a nagy változások ellenére továbbra is szeretnénk veletek megosztani a felújítási munkállatokkal szerzett tapasztalatainkat, hiszen eddigi életünk egyik leghosszabb és legtöbb munkával járó projektje volt. Legutolsó bejegyzésükben az álmennyezet elkészítésének első felvonását mutattuk be, amit a következő lépésekkel zárunk:

  • Üveggyapot szigetelés berakása

  • Hőtükör fóliázás

  • Gipszkarton táblák felcsavarozása

  • Glettelés

Miután elkészítettük az álmennyezet és az előtétfal vázát, továbbá a villanyszerelő is bekötötte az új kábeleket, nekiláthattunk a további lépéseknek. Első munka az üveggyapot szigetelés behelyezése volt. Ezt lehet tekercs, illetve táblás formában kapni. Mi táblásat vettünk, mert úgy tűnt, hogy azzal könnyebb lesz dolgozni. Ha még nem találkoztatok üveggyapottal, akkor azt mindenképpen tudnotok kell róla, hogy kerülni kell a bőrrel való érintkezést és a belőle felszálló por belégzését is, ezért nagyon fontos a maszk és védőkesztyű használata. Ha hozzáérünk az üveggyapothoz, előtörnek a kellemetlen emlékek, amikor gyermekkorunkban a stadion / atlétika pálya lelátóin lévő rossz székekre leültünk és órákig viszkettünk tőle. Az üveggyapot szigetelés előnyei, amiért mi ezt választottuk: könnyen kezelhető, természetes és újrahasznosított (üveg) alapanyagokból készül és elvileg több évtizeden keresztül hatásosan hang- és hőszigetel, továbbá A1-es (nem éghető) tűzvédelmi besorolást kapott, és nem veszi fel a vizet sem. Az üveggyapot szigetelést elsősorban fa és fémszerkezetű épületek, vagy álmennyezetek mögé ajánlják felhasználni.

Az üveggyapot

Mi 1200x600x50 mm nagyságú táblákat vettünk, amelyeket a tetőlécek és a plafon közé helyeztünk. Itt ügyelni kell arra, hogy az üveggyapot táblák szorosan illeszkedjenek egymáshoz, ne legyen köztük rés. Tekintve, hogy mi az álmennyezet fölé raktuk a szigetelést, ezért, hogy elkerüljük a szerkezet párásodását és az általa okozott penészesedést, valamint, hogy minimálisra csökkentsük a hőveszteséget, párazáró hőtükör fóliát helyeztünk fel a tetőlécek alsó felére. A fóliát 120 cm széles tekercsekben lehet megvásárolni. A felhelyezésekor, fontos, hogy a két egymással párhuzamosan futó fóliák között legalább 10 cm-es átfedés legyen. Ezeket a rétegeket kifeszítve hozzáerősítettük a lécekhez, a szélét pedig az UD profilokhoz ragasztottuk, úgy, hogy mindenhol hermetikusan zárja a mennyezetet, majd erre jöhetett a gipszkarton felhelyezése.

A hőtükör fólia

A gipszkarton táblákat többféle vastagságban és méretben lehet kapni, attól függően, hogy mire szeretnénk felhasználni. Mi 1200x2000x12,5 mm-es méretben vettük meg a táblákat. A vizes helyiségekbe (konyha, fürdőszoba) impregnált táblákat vásároltunk, amelyek akár 80%-os páratartalmú helyiségekben is megállják a helyüket, ezeket zöld színükről lehet megismerni. Az elszállításához elengedhetetlen egy nagyobb jármű, mert egy személyautó tetőcsomagtartóján szállítva – a fantasztikus útminőséget figyelembe véve – fennáll a törés/repedés kockázata.

Megérkezett a gipszkarton és a szigetelés

A 25 tábla gipszkarton negyedik emeletre való felcipelése pedig igen sok kitartást igényelt, valamint figyelni kell arra, hogy óvatosan pakoljuk, mert nagyon könnyen letörik a sarka. A gipszkarton felszereléséhez továbbá elengedhetetlen a hozzá való csavar, valamint hasznos segítség lehet direkt erre a célra kifejlesztett speciális „kupakkal” ellátott csavarozógép, ami megakadályozza, hogy a csavarokat a kelleténél mélyebben hajtsuk be, netán át is szakítsuk vele a gipszkartont. Hagyományos akkus fúróval is kivitelezhető, de ez külön odafigyelést igényel, és lassabb vele a munka. Az egyenként 21kg-os gipszkarton táblák mennyezet síkjába való felemeléséhez érdemes egy kifejezetten erre a célra gyártott emelőt használni.

https://www.youtube.com/watch?v=OWj32SZFY-M

Az emelő

Na, nekünk ilyen nem volt. Miután sikeresen felcipeltük a táblákat, ott álltunk ketten és gondoltuk, kitaláljuk a tökéletes felrakási módszert. Így mind a ketten létrán állva próbáltuk felhelyezni a kartont a helyére, miközben az egyikünk fél kézzel próbálta behajtani a csavarokat. Mondanunk sem kell, hogy a gipszkartont különböző „szép” szavakkal illetve hamar elvetettük ezt a módszert. A nyertes megoldásnak végül egy harmadik személy segítségül hívása, valamint két létra és egy, a maradék tetőlécekből ácsolt T alakú „emelő” használata bizonyult. Így az „emelőt” tartó, valamint az egyik létrán álló ember „könnyedén” beillesztette a helyére a gipszkartont, a harmadik pedig becsavarozta azt.

A "T" emelőnk (amiről sajnos nem készült kép)

Ezzel a módszerrel "játszi könnyedséggel" felcsavaroztuk a gipszkartonokat, jöhetett a hézagok és a csavarok helyének glettelése. Ez sem a tartozik a legszerethetőbb munkafolyamatok közé, de legalább a vállunk erősödött a sok fej fölött dolgozástól. A gletteléshez szükséges glettelőgipsz, víz, egy edény a kikeveréshez, glett vas, valamint üvegszálas (hézagerősítő) szalag.

A glettelés első lépése a felület portalanítása, majd a minnél jobb tapadás elősegítése érdekében alapozóval történő kezelése. Ezt követően a gipszet a zsákon lévő utasítások szerint csomómentesre kevertük. Fontos megjegyezni, hogy csak annyit keverjünk ki, amennyit rövid időn belül fel tudunk használni, ugyanis a már száradásnak indult anyagot egyrészt nem tanácsos visszahigítani, másrészt csak az ideális sűrűségű anyaggal lehet szép munkát végezni. A kikevert gipszet a spaklik és glettvasak segítségével a hézagokba helyeztük és egyenletesen elsimítottuk. A nagyobb méretű lyukaknál ajánlott az üvegszálas szalag használata, ami nagyobb stabilitást biztosít a megszáradt gipsznek. A mélyebb hézagok esetében érdemes teljes száradást követően felvinni a következő réteget, így elkerülhető a gipsz kifolyása. A glettelés kivitelezésével kapcsolatban javasoljuk az alábbi videó megtekintését.

Elsőre nagyon egyszerűnek tűnhet, ugyanakkor senki ne keseredjen el, ha a gyakorlatban nehézségekbe ütközik, ugyanis rengeteg gyakorlás és odafigyelés kell a sima felüleletek eléréshez.

Képek a munkálataokról:

Az álmennyezet - 1. rész

A kátrány felszedése és a lakás kitakarítása után, a következő nagyobb lélegzetvételű munka az álmennyezet elkészítése volt. Tekintve, hogy a legfelső szinten van a lakásunk, valamint, hogy a ház nincs szigetelve, úgy gondoltuk, hogy előnyös lesz egy álmennyezetet kialakítani a helyiségekben, belülről hőszigetelve azt, valamint eltüntetve az eredeti plafon iszonyatos egyenlőtlenségeit. Emellett egy villanyszerelő jelölttel konzultálva arra jutottunk, hogy az új vezetékeket a legcélszerűbb az álmennyezetben vezetni. A hálószobában az álmennyezeten kívül egy előtétfal is felszerelésre került, ami mögé ugyanúgy szigetelést raktunk. Erre azért volt szükség, mert ehhez a falhoz szántuk az ágyunkat és a vastag betonfal télen nagyon lehűtötte volna a szobát, mivel egy külső falról beszélünk.

Az álmennyezet készítése a következő fázisokból állt:

  • Tervezés és anyagbeszerzés
  • A direkt függesztők helyének kijelölése és felrögzítése a plafonra és a falra
  • A profilok rögzítése a falakra
  • A tartólécek felszerelése
  • Üveggyapot szigetelés berakása
  • Hőtükör fóliázás
  • Gipszkarton táblák felcsavarozása
  • Glettelés

Ezeket a munkafolyamatokat fogjuk kifejteni a következő két cikkben, így remélhetőleg teljes képet kaptok róla.

A tervezést egy ismerőssel folytatott beszélgetés segítette, aki jártas a gipszkartonozásban. Ekkor tudtuk meg, hogy milyen anyagokat kell beszereznünk, valamint hogyan és hova kell rögzítenünk azokat. A későbbiekben, hogyha elakadtunk, akkor többször is a youtube-ot hívtuk segítségül, ahol remek videókat lehet találni erről a témáról. A tervezés során kiszámoltuk, hogy hány m2 a lakás alapterülete, amelyből megállapíthattuk a szükséges anyagok mennyiségét. A hozzávalók megvásárlása után kezdődhetett a tartószerkezet helyének felrajzolása a plafonra és a falra. A tartószerkezet az alábbiakból állt: a mennyezetre erősített direktfüggesztők (1), amelyek a gipszkarton táblák (2) rögzítésére szolgáló tetőléceket (3) tartják, valamint a falak felső szélén, a leendő álmennyezet síkjában végigfutó, úgynevezett UD profilok, (4) amikhez a gipszkarton szélét kell csavarozni.

fuggeszto.png(1.) direktfüggesztő

gk.png

(2.) gipszkarton

fa1.png

(3.) tetőlécek

ud.png

(4.) UD profil

A tetőlécekkel mi az általánosan használt fém profilokat helyettesítettük, mert nagyjából fele annyiba került. 

Az említett szerelvények helyét ceruzával  szerkesztettük fel a plafonra és a hálószoba egyik falára. Először is egymástól 50 cm-re lévő párhuzamos egyeneseket rajzoltunk fel, amik a tetőlécek leendő helyét mutatják. Ezt követően az egyeneseken 80 cm-enként bejelöltük a függesztők helyét is. Az UD profilok helyét pedig a falak felső széléhez, az eredeti mennyezethez képest átlagosan 7 cm-rel lejjebb rajzoltuk fel. Mivel ez a  szobák falain körbe futó egyenes a leendő álmennyezet síkjába kerül, ennek teljesen vízszintesnek kell lennie. Ehhez lézeres szintezőt, a kisebb helyiségekben pedig vízmértéket használtunk. A plafon egyenlőtlensége miatt ez a vonal néhol 2, néhol 10 cm-re esett az eredeti mennyezettől.

4_7.jpg

Miután mindennek berajzoltuk a leendő helyét, kezdődhetett a fúrás, melyet a szerelvények rögzítése követett. A falon lévő profilokat csavarokkal, a mennyezeten elhelyezkedő függesztőket pedig beütőtiplikkel (5) eősítettük fel.

beuto.png

(5.) beütőtipli

4_2.jpg

4_6.jpg

Miután a felsorolt munkálatokkal végeztünk a tetőlécek következtek. Ezek a minden tüzépen, egységes méretben kapható fenyő lécek, amiket a gombásodás, szuvasodás megakadályozása és a tűzállóság érdekében tetol oldattal kezeltünk. Ezt az oldatot ecset segítségével kell felhordani a fára, két rétegben és jó bőségesen, úgy hogy mélyen magába szívja, majd legalább egy napig hagyni száradni. Amíg a lécek száradtak, a lézeres szintezőt és alkoholos filcet használva kijelöltük a helyüket a függesztőkön, aminek egy szintbe kell esnie a falon lévő profilokkal. A fa teljes száradása után jöhetett azoknak méretre vágása és a függesztőkhöz csavarozása, aminek a végén, az alábbi képeken látható szerkezetet kaptuk. Fontos megjegyezni, hogy a lécek végét bele kell helyezni  a 25 mm széles profilokba, ezért hogy keskenyebb legyen a 3 cm vastagságú fa, a végénél 5 mm-t le kellett vágnunk.

4_4.jpg

 

4_8.jpg

4_9.jpg

Ahogy a képeken is felfedezhetitek az álmennyezet készítése közben a bejárati ajtó kivételével a nyílászárók is lecserélésre kerültek.

 

Harc a kátránnyal

Az előző cikkünkben elhordtuk a levert vakolatot és a felszedett misungot, így egy nagyobb takarítás következhetett, hogy ismét összemocskoljuk az egészet valami mással. Azért, hogy utólag ne tűnjön teljesen feleslegesnek a takarítás felrakunk pár képet a „tiszta” lakásról.

3_1.jpg

3_2.jpg

3_0.jpg

Miután már nem halogathattuk tovább a problémát, nekiláttunk a kátrány felszedésének. A kátrányt vagy bonobitot a parketta padlóhoz rögzítésére használták a 70-es 80-as években. Alapvetően, ha nem lett volna több centiméter egyenlőtlenség az aljzatban, akkor valószínűleg nem szedjük fel, de így kénytelenek voltunk, mert ezen nem tapad meg rendesen az aljzatkiegyenlítő. Hetekig bújtuk az internetet hazai és külföldi oldalakat nézegetve, de sehol sem találtunk értelmes megoldást a kátrány felszedésére. Elvileg egy betonmaró géppel is meg lehetett volna oldani a problémát, de ennek a költsége (bérlés + csiszolófej) közel 100 000 Ft lett volna. Így az első ötletünkből kiindulva kézi szerszámokkal (csavarhúzó, spakli) próbáltuk felszedni a kátrányt az aljzatról. Ez működőképes lett volna, ha 30 nm2 helyett, csak 0.5 nm2-en kellett volna felszedni. Mivel rendkívül lassú és fárasztó ez a módszer, ezért új megoldást kellett találnunk. Hosszú keresgélést követően a mindig jól bevált eszközt, a flexet hívtuk segítségül, amelyhez a gyakori barkácsáruház látogatásaink során megismert „drótkorongot” használtuk.

3_4.jpg

A legnagyobb kétségbeesés közepette, úgy gondoltuk, hogy nem veszíthetünk semmit, ha megpróbáljuk ezzel felszedni a kátrányt. Már első nekifutásra is az eddigi legjobb megoldásnak tűnt, az egyetlen probléma az volt, hogy rendkívül gyorsan kopott a korong és eléggé lassúnak bizonyult a felszedés, mivel egyszerre, csak egy pár centiméteres csíkban tudtuk eltávolítani a bonobitot. Az első korong megközelítőleg 2-3 óra alatt kopott el, így hamarosan újból egy szaküzletben kötöttünk ki. Fontos, hogy minél hosszabb és vastagabb drótokból álló korongot érdemes vásárolni, hiszen ezek tovább bírják a terhelést. A módszer sikeréhez az is hozzájárult, hogy a kátrány alatt lévő aljzatbeton igen rossz minőségű volt és könnyen porladt, így a beton felső rétegével együtt sikeresen fel tudtuk szedni a kátrányt. (Amennyiben jó minőségű lett volna a beton, úgy valószínűleg csak szétkentük volna rajta a fekete anyagot.) Azonban voltak olyan helyek – például a beton kisebb mélyedései, ahol akár fél centiméter vastagságban is állt az anyag – itt kénytelenek voltunk azt csavarhúzóval felkaparni.

3_7.jpg

Tekintve, hogy a flexes megoldást bonobit felszedésére sehol sem láttuk ezért készítettünk egy videót, amely reményeink szerint másoknak is hasznos segítséges nyújthat.

Az egész lakás „kátránytalanítása” nagyjából 3 hétvégét vett igénybe és kb. 10 db korongot használtunk fel. Nagyon fontos, hogy aki ilyenre vetemedik, mindenképpen viseljen: maszkot, védőszemüveget, füldugót és kesztyűt, mert akkora por keletkezik, hogy 1 m-re nem lehet ellátni a szobában, illetve a betonból kisebb kavicsok válhatnak fel, amik sérüléseket okozhatnak. Ezt figyelembe véve a vastag ruházat viselése is ajánlott lehet, mivel ezek a kavicsok a régi ablaküveget is több helyen megrepesztették. Tekintve, hogy korábban már eltávolítottuk az ajtókat, takarófóliákkal kellett lezárnunk a szobákat, hogy ne álljon az egész lakásban porfelhő. A flexelés következtében a levegőbe kerülő kátrányos por lerakódott a falakra és a bent lévő tárgyakra több milliméter vastagságban, így az eleve nem túl szép sárga falak kezdtek szürkévé válni.

3_5.jpg

3_61.jpg

A kátrány felszedése közben fogalmazódott meg bennünk az ötlet, hogy jó lenne egy blogot készíteni, hiszen mi sem találtunk sehol használható ötletet, ehhez a munkafolyamathoz. Amikor most, így a munkák befejeztével végiggondoljuk, hogy mi volt a legundorítóbb, legnehezebb és legszörnyűbb munkafolyamat gondolkozás nélkül a bonobit felszedését mondanánk.  Hiszen hétvégente, 8 órán keresztül térdelve, egy hangosan zúgó géppel, levegő után szomjazva, centiméterről centiméterre harcoltunk a lakásunk szebbé tételéért. A teljes kátrány felszedése után összeporszívózott és söpört por, 3-4 sitteszsákot (~90-110 kg) is megtöltött.

3_10.jpg

3_8.jpg

3_9.jpg

 

Bontás 2. - A sitten túl

Ahogy az előző részben olvashattátok, megszabadítottuk a falakat és a padlókat a kerámia burkolatoktól. A következő feladatunk ezeknek a sittes zsákba pakolása volt. Sittes zsákot (erős fekete/szürke fóliából készült zsák) bármelyik barkácsáruházban vagy gazdaboltban be lehet szerezni elenyésző összegért. Ennek az összepakolásához mindenképpen ajánlott egy vastag anyagból készült munkáskesztyű és egy maszk! A törmelék zsákokba varázsolásához segítségünkre volt egy a lakással megvásárolt kis zöld műanyag lapát, aki szerencsére az egész felújítás alatt hű társunk maradt.

2_0.jpg

Sajnos teljesítménye kevésnek bizonyult a feladathoz mérten, így a „takarítást” nagy fém lapátokkal folytattuk, amelyeket nektek is ajánlunk a hasonló kihívásokhoz. Fontos megjegyezni, hogy egy sittes zsákot csak 1/3-áig ajánlott megtölteni a súlya miatt. Ugyanis mi pár alkalommal elkövettük azt a hibát, hogy nagyjából 40 kg törmeléket raktunk egy zsákba, amivel senki sem szívesen manőverezne le a negyedik emeletről.

A leendő nappalinkban 35 zsák gyűlt össze, egyenként átlagosan 30 kg-nyi sittel megtöltve. Ezeket hetekig pakolgattuk egyik sarokból a másikba, míg végül találtunk egy helyet, ahol egyszerűen le tudtuk adni. Többszöri utánanézést és keresgélést követően a Veresegyházon lévő Gamesz hulladéklerakójába exportáltuk az anyagot. Itt rendkívül segítőkészek voltak és reális áron vették be a sittet. Bizonyára felvetődik bennetek a kérdés, hogy ezt a több mint egy tonnányi anyagot mivel szállítottuk el. Először felötlött bennünk a konténer, később pedig az utánfutó bérlésének ötlete, de anyagi helyzetünket tekintve, olcsóbbnak bizonyult, saját, illetve szülői kocsikkal (egy régi Audi A4 és egy Dacia Dokker) elszállítani.

2_7.jpg

A bútorok leszedése, miután rászántuk magunkat a zsírfoltokat látva, egy könnyű műveletnek bizonyult. Kézi szerszámokkal pár óra alatt eltávolítottuk a konyhabútort, amit ideiglenesen az erkélyen helyeztünk el. Ezen kívül, ha már ismét a kezünkben volt a véső, a feszítővas és a kalapács, gyorsan kiszedtük az ajtókereteket is.

A bútorok leszedése mellett igen emberpróbáló feladat volt a kád eltüntetése is a fürdőszobából. Mint azt később megtudtuk az acélkád 96 kg-t nyomott. Miután a kád körül lebontottuk a téglát nagy nehezen kiemeltük a helyéről, majd nagyjából a földön húzva szállítottuk be a hálószobába, ahol hónapokig állt. Azt tudtuk, hogy a vastelepre fogjuk elvinni, ahova a későbbiekben is rengeteg vas hulladékot szállítottunk el (pl. tűzhely) egy kis bevételt szerezve ezzel, az amúgy is rendkívül költséges munkálatokba. Végezetül arra jutottunk, hogy flex-el három, nagyjából egyforma darabra vágjuk szét a kádat, így a 96 helyett „csak” 3-szor 32 kg-t kell majd lecipelnünk a negyedik emeletről.

A parketta felszedése szerencsére szintén csak pár órát igényelt. Eleinte gondolkoztunk azon, hogy megtartsuk és rendbe rakjuk az eredeti fából készült parkettát. De tekintve az állapotát, valamint azt a tényt, hogy az aljzat egyenlőtlenségeinek javítása miatt úgyis fel kellett volna szedni, a laminált padló lerakása mellett döntöttünk. A régi parketta egymásba csúsztatott elemekből áll, amely akár kézi erővel is könnyedén szétszedhető. Mi a parkettákat összegyűjtöttük, és elajándékoztuk tüzelőként. A parketta felszedését követően szembesültünk a következő meglepetéssel, a bonobittal.

2_1.jpg

Ez egy kátrány és gázolaj keverékéből létrejött ragasztóanyag, amivel régen a parkettát ragasztották. Felszedéskor a bonobit már rég elvált a parkettától, így szinte az egész az aljzaton maradt, a fán csak elvétve volt megtalálható. A további munkánkat ez a körülmény jelentősen hátráltatta, hiszen a bonobitra nem tudtuk volna az aljzatkiegyenlítőt lerakni, mert nem tapad hozzá és összetörhet a laminált padló alatt. Így kétségbe esve álltunk a következő feladat elé, mert nem tudtuk, hogy vajon fel kell-e szednünk 30 m2 –nyi kátrányt, vagy létezik egyszerűbb megoldás is…

Amíg utánajártunk, illetve gondolkoztunk a bonobit problémán, egy újabb meglepetéssel szembesültünk. A régi járólap alatti aljzatot sokak által csak „misungnak” nevezett anyaggal borították, ami egy vakolathoz hasonló nem túl tartós, könnyen porladó keverék. A járólap felvésése során ez az anyag szinte mindenhol fellazult és megrepedezett, olyannyira, hogy bizonyos helyeken kézzel könnyedén fel tudtuk szedni és darabokra törni, mint egy omlós kekszet.

2_2.jpg

2_3.jpg

Ezt látva szomorúan állapítottuk meg, hogy ez az anyag bizony alkalmatlan lesz az aljzatkiegyenlítő és az új járólap alá. Így szerencsére egy újabb véséssel töltött délután során tovább növeltük a lehordandó sitt mennyiségét.

2_4.jpg

2_5.jpg

2_6.jpg

 

 

Első lépések - bontás

Első munkafolyamat a bontás volt. Ugyan ma nagyon divatosnak számít a kisméretű fekete-fehér kockás „retro” járólap, de mi igyekeztünk minél hamarabb megszabadulni a régi iskolai menzák hangulatát idéző stílustól.
1_5.jpg

Az áram visszakapcsolására csak 2 hét után került sor, így a nagy lelkesedésben kézi szerszámokkal láttunk neki a csempék és a járólapok eltávolításának. Szerencsére a szükséges szerszámok családi összefogásnak köszönhetően már rendelkezésünkre álltak, így a továbbiakban is csak minimális összeget kellett erre kiadnunk. A bontás kezdeti fázisához a következőkre volt szükségünk: feszítővas, véső, kalapács és egy kőműveskalapács. A bontáshoz és a további munkákhoz is kiemelten fontosnak tartjuk a megfelelő védőszemüveg, porvédő maszk, füldugó és kesztyű használatát! Ezeket érdemes már a felújítás elkezdése előtt beszerezni, hiszen ezek a későbbiek folyamán is kellenek majd. A folyamat igen egyszerű a feszítővasat vagy a vésőt a járólap/csempe széléhez illesztjük, és kalapáccsal addig ütjük, amíg fel nem jön, vagy rosszabb esetben szét nem törik.

Ez a munkafolyamat igen lassú, és fárasztó, így senkinek nem ajánljuk, hogy kézi erővel essen neki egy egész lakásnak. Miután lett áramunk 2db vésőgéppel folytattuk ugyanezt a munkát.
1_6.png

Így sebességünket megsokszorozva a 3. hétvégén sikerült eltüntetnünk minden járólapot és csempét. A vésőgép ugyanazt a munkát végzi el, mint amit kéziszerszámokkal csinálnák, csak egyrészt sokkal gyorsabb, másrészt kevésbé fárasztó, mivel a gépet „csak” tartani kell. A tapasztalatunkból kiindulva, ez a folyamat is jelentős kitartást igényel, tekintve, hogy a gépek 4 kg illetve 5,5 kg voltak.

A forgatókönyv szerint elvileg elég lett volna szépen leszedni a burkolatot, majd később kis egyengetést követően már fel is kerülhetett volna az új. DE arra ugyan senki sem számít, hogy a levert csempék 90% a vakolatot is magával hozza. Így lelki szemeink előtt már láttuk is magunkat, ahogy újravakoljuk a fürdőszobát, a wc-t és a fél konyhát.
1_7.jpg

Így zajlott a lakásfelújításunk első 3 hétvégéje, amikor még frissen, üdén és még mindig túl naivan tervezgettük a következő lépéseket. Ugyanis a legnagyobb meglepetések még várattak magukra

Első találkozás leendő otthonunkkal

A lakás egy 4 emeletes, a ’80-as években, csúsztatott zsalus technológiával épült házban van. A lépcsőházba belépve már sejthettük, hogy milyen állapotok fogadnak majd bennünket, a sajtos párizsira emlékeztető járólapot és a lépcsők szélén letaposott barna PVC csúszásgátlókat látva. Pozitívum viszont, hogy a lépcsőház rendezett és tiszta, valamint, hogy új nyílászárók kerültek beszerelésre. A negyedikre könnyedén fellépcsőzve még nem sejtettük, hogy hány tonna sittet és építőanyagot fogunk le-, illetve felhordani.

1_0.jpg

A lakásba belépve erőteljes zsír és dohszag fogadott minket. A helységeket végigjárva ijedten tapasztaltuk, ha megfogtunk egy kilincset, azt csak komolyabb erőfeszítés árán tudtuk elengedni, a levegőből kicsapódott és lerakódott zsiradékok miatt. A félig leszakadt konvektorok és az elszíneződött bútorok próbáltak elrettenteni a célunktól. De láttuk a fantáziát a lakásban, és az első szemrevételezés után elkezdtük papírra vetni terveinket…

1_2.jpg

1_3.jpg

1_4.jpg

Kezdeti naiv terveink a következőkből álltak: nyílászárócsere, fűtéskorszerűsítés, vezetékek cseréje, burkolás, és festés. Könnyelműen úgy gondoltuk, hogy fél év múlva már birtokba is vehetjük első otthonunkat. Talán mondanom sem kell, hogy együgyű tervünk igen hamar meghiúsult…

Bevezetés

Pontosan egy éve kezdtük el 4. emeleti lakásunk felújítását, aminek hamarosan a végére érünk. A felújítás során, a nyílászáró- és az elektromos vezetékek cseréje, valamint a fűtés korszerűsítésén kívül mindent mi csináltunk, így hatalmas tapasztalatra tettünk szert, amit szeretnénk veletek megosztani! A blogon keresztül bemutatjuk a felújítás egy-egy szakaszát lépésről lépésre, hogy lett egy régi, lelakott lakásból, egy pompás kis otthon.

Rólunk előjáróban annyit, hogy a 20-as évei közepén járó pár vagyunk, akinek semmilyen tapasztalata sem volt korábban a lakásfelújítás területén. Mind a ketten teljes munkaidőben dolgozunk, így a lakásban lévő munkálatokat a hétvégén, illetve hétköznap esténként végeztük.

 

Reméljük, hogy érdekesnek, esetleg hasznosnak találjátok a renoválásunk történetét!

süti beállítások módosítása