Mint azt a korábbi cikkben bemutattuk a csempe leszedésével sajnos lejött a fürdőben, a wc-ben, illetve a konyha egy részében a vakolat is. Ugyan álmunkban sem gondoltuk volna, a lakásfelújítás kezdetekor, hogy a 4-ik emeleti lakásunkban majd vakolnunk is kell, de az élet mindig tartogat meglepetéseket. Korábban egyikünk sem vakolt soha, illetve nem is igazán tudtuk, hogyan zajlik ez a munkafolyamat. Miután beszereztük az eszközöket és „szakmailag”, illetve lélekben is felkészültünk, nekiláttunk az újabb kalandnak.

A vakolás megkezdése előtt először elő kell készíteni a felületet, amihez alapos portalanítás, de akár mélyalapozó használata is szükséges lehet. Ezek után a vakolósínek, avagy vakolóprofilok felhelyezése következik, amelyek óriási segítséget fognak nyújtani, hogy a fal szép egyenletes és nem utolsósorban függőleges legyen. A síneket többféle módon is rögzíthetjük; mi a stukatúrgipszet használtuk erre a célra, mivel kifejezetten gyorsan köt és erősen tart. A vakolat elsimításához szükség lesz még egy egyenes fém lécre is. A sínek felrakásánál figyeljünk, hogy mindenképpen olyan távolságba helyezzük őket egymástól, ami a lécnél rövidebb, így a vakolat elsimításakor fel tud rá támaszkodni a léc. A sínek megfelelő távolsága mellett ügyelni kell a függőlegességre is, amihez jó társ lehet egy vízmérték. Hogy a sarkok is szépek legyenek nem árt egy sarokvakoló profil, vagy élvédő használata, amit a sínekhez hasonlóan szerelhetünk fel.

Vakoló profilok (bal: falfelületre, jobb: sarokra való változat)

A vakolóhabarcsot, ami alapvetően mészből, cementből és homokból áll, mi 25 kg-os kiszerelésben szereztük be egy bakácsáruházból. A habarcsot a helyszínen már csak vízzel kell kikeverni, aminek arányát általában a zsákokon feltüntetik. Az előírásszerű kikeverés után ne ijedjünk meg a korábban használt falazóhabarcshoz, vagy gipszhez képest sokkal hígabb állagtól. A habarcs felhordása előtt egy ugyanabból az anyagból kikevert, bár még hígabb keverékkel „fröcsköljük be” a falat. A habarcsot a vakolandó falfelületre egy kőműves serpenyő, ismertebb nevén fángli segítségével kell „felcsapni”, a sűrűbb anyagokkal ellentétben tehát ne kenjük. A mozdulat helyes kivitelezése sok gyakorlást igényel. Az alábbi videóban jól szemléltetik a habarcs felhordását.

A kisebb falfelületeken, ahol nem lehetséges a fenti megoldás, mi egy vakolókanál segítségével helyeztük fel a falra és simítottuk el az anyagot.

Amikor a felhelyezett habarcs elérte a megfelelő vastagságot (ehhez lehet, hogy több réteg is szükséges), a korábban említett simításhoz használt fém lécet a síneken végigcsúsztatva távolíthatjuk el a felesleges anyagot, és egyenlíthetjük ki a felületet. A rétegek felhordása között egy pár óra száradási időt kell hagyni, nem szükséges megvárni a teljes száradást. Amennyiben kisebb felületről van szó és nem alkalmazható a sínes megoldás, úgy egy vízmérték segíthet az egyenes fal kialakításában.

A teljes egyenletesség kialakításához a leírt a műveletet többször is meg kell ismételni. Ahol a fal síkja a függőlegeshez képest túl nagy eltéréseket mutatott, néhol akár 5-6 cm-t is, ott a korábbi bontásból származó tégladarabokat rögzítettünk falazóhabarccsal, hogy a vakolat ne legyen túl vastag.

 A sarokprofilnál látszik, hogy a fal alsó része mennyire eltér a függőlegestől.

A vakolás befejezése után a teljes száradáshoz több hét, de akár több hónap is kellhet, addig nem érdemes megkezdeni a burkolást és festést. Szerencsére ez a várakozás nem okozott gondot számunkra, mivel szinte csak hétvégente volt lehetőségünk dolgozni, valamint akadt még bővel tennivalónk az említett lépésekig.

 Képek a munkálatokról: