Az ajtók és az ajtókeretek cseréjét már a kezdetekben elhatároztuk, így azok kivétel nélkül kibontásra kerültek. A padlók burkolása után elérkezett az új ajtókeretek beszerelésének ideje is. A keretek keresése céljából több üzletet is végigjártunk, de azt tapasztaltuk, hogy gyakorlatilag csak ajtóval együtt lehetett keretet vásárolni, ami azért volt probléma, mert mi a háló és a fürdőszoba esetében tolóajtót, a nappali és a konyha esetében pedig csak keretet szerettünk volna beszerelni. A beltéri ajtók közül csak a mellékhelyiség képezett kivételt, oda az ablakok és bejárati ajtó cseréjével egyidőben beszereltettünk egy fenyőfa ajtót. Mivel ismét nem találtunk egyszerűen megvásárolható és beszerelhető megoldást, megcsináltatni pedig nem lett volna olcsó, és már amúgy is annyira belejöttünk a barkácsolásba, a kereteket végül házilagos megoldással készítettük el.

Első lépésként egy fatelepen vásároltunk 2cm-es vastagságú, hosszabb deszkákat, amiket méretre vágás, gyalulás, csiszolás és lazúrozás után az ajtónyílások belső oldalaira szereltünk. Az előkészítő munkálatok egyikünk családjánál a garázsban, illetve még a padló lerakása előtt a nappaliban zajlottak. A deszkákat purhab, néhány helyen pedig csavar tartja a helyén. Amikor a deszkák a helyükön voltak és beállítottuk a vízszintet/függőlegességet, purhabot fújtunk mögéjük, majd kisebb lécdarabokkal és maradék padlólapokkal lettek kiékelve, hogy a száradás közben táguló hab ne mozdítsa el őket. A kitámasztásként szolgáló fadarabok végeihez egy-egy összahajtott rongy vagy kartonpapír darab került, hogy megóvja a fát a sérüléstől. A teljes száradás után a kitüremkedő purhab darabokat eltávolítottuk.

A belső rész elkészülte után következhetett a takarásként szolgáló lécek felhelyezése. Ezekhez fatelepen és barkácsáruházban nem találtunk megfelelő anyagot, így végül lambériát vásároltunk, amit először még vékonyabbra gyalultunk, aztán fűrésszel, és reszelővel minden ajtónál a kellő méretűre és formájúra alakítottunk. Alapvetően nem lett volna nehéz művelet sok egyforma méretű léc legyártása, de mivel a fal szinte sehol nem volt egyenletes, a rosszabb helyeken pedig még függőleges sem, így minden egyes lécet külön-külön kellett a kívánatos formára igazítani, ami elég sok időt igényelt. A takarólécek lazúrral való színezése után már csak rögzíteni kellett azokat, amihez faragasztót és univerzális erősragasztót használtunk. A ragasztóval bekent és helyre illesztett léceket asztalos szorítóval rögzítettük az anyagok száradásáig. A ragasztásra azért volt szükség, mert ha szöggel, vagy csavarral történik a rögzítés, az könnyen megrepeszthette volna a néhol 1cm-nél is vékonyabb lambéria darabokat, valamint kilátszódna a csavar vagy szög feje is. A szorítók eltávolítása után el is készültek az új ajtókeretek, amik sokkal szebb látványt nyújtanak, minha csak meghagytuk és átfestettük volna a régieket, valamint, mivel nem kell egy ajtó súlyát elbírniuk, így vékonyabb anyagból készülhettek, ami kicsivel tágasabbá is tette az ajtónyílásokat.

Az előbbiekben említett wc ajtó is ugyanazzal a lazúrral lett lefestve, a szélére pedig szintén takaróléceket ragasztottunk.

Az ajtónyílásokba küszöböt nem raktunk, ezekre a helyekre később fém burkolatváltó profilok kerültek.

A szobáktól eltérően a kamra ajtaját kicsit más módszerrel oldottuk meg. Mivel a kamrára egy szekrényhez hasonlóan, két felé nyíló, 18mm-es bútorlap ajtól terveztünk, ennek a kis helyiségnek az ajtókeretét fehér bútorlapból készítettük, amit a purhab mellett oldalanként 3 nagyobb csavarral is rögzítettünk a falhoz.

A csavarral történő megerősítés itt fontos szerepet kapott, mert később erre a keretre kerültek az ajtókat tartó kivetőpántok és a két ajtó is. A kamra belsejében elhelyezett fehér bútorlap polcokat falhoz csavarozott fém sínek és konzolok tartják.