Az előző cikkben felsorolt munkák után megkezdtük a falak előkészítését is festéshez. Ez alatt azt kell érteni, hogy minden felületet lecsiszoltunk, eltávolítva ezzel a régi festékrétegeket és velük együtt a szagokat, amik az elmúlt 30-40 évben beléjük ivódtak. A csiszoláson kívül több helyen le is kapartuk a régi, fellazult, vagy zsírral átitatott rétegeket. Ez a művelet ismét irtózatos mennyiségű porral töltötte meg a lakást, amit seprűvel, ipari porszívóval és a már leburkolt felületek felmosásával távolítottunk el.

A csiszolás befejezése és a kitakarítás után már érezhetően kellemesebb lett a levegő a lakásban. Ekkor nekiláttunk a kisebb-nagyobb repedések; a villanyszerelők és az általunk kivésett majd visszafalazott területek glettelésének is, ami után az egész lakásban szép sima falfelületet kaptunk. A nagyobb repedések, falazások gletteléséhez a korábbiakban is említett üvegszálas glettelőszalagot használtuk, ami a falak kisebb mozgása esetén megakadályozza az újabb repedések kialakulását és a festék lepattogását.

Nappali

Hálószoba

Még valamivel korábban, a burkolást követően a helyére szereltük a wc-t és a kis csaptelepet is.

Ekkor már neki is kezdhettünk volna a festésnek, de még hátra volt a nappali és a hálószoba aljzatának kiegyenlítése. Ezt mindenképpen a festés előtt kellett elvégeznünk, hiszen a felfröccsenő beton és aljzatkiegyelítő elcsúfíthatja a frissen festett falat. A nappaliban a szoba közepét vettük kiindulópontnak, ott volt a padló legmagasabb pontja, ahonnan, mint egy domb, a szoba 4 sarka felé lejtett. A sarkokban és a falak mentén a lakás többi részéhez hasonlóan esztrich betont használtunk, amit 2-6 cm-es vastagságban raktunk le. A nappali többi területét és a hálószobát önterülő aljzatkiegyelítővel tettük simává.

Az aljzatkiegyenlítő egy zsákos kiszerelésben kapható anyag, amit vizzel kell elkeverni, hogy egy igen híg masszát kapjunk. A keverést kézi erővel gyakorlatilag képtelenség megfelelően elvégezni, így ezt egy fúrógépbe fogott keverőszárral oldottuk meg, nagyobb méretű vödrökben. Az így kapott folyékony anyagot kell a kikeverést követően lehetőleg gyorsan szétteríteni a helyiségben. A sietség oka, hogy a vízben az anyag rövid idő elteltével leülepedhet és besűrűsödhet, ami a megfelelő terülést gátolja. A kiterített anyag ideális esetben önmagától egyenletesen szétterül a felületen és nem is igazán kell már hozzányúlni (bár ezt csak hallottuk, nekünk nem volt lehetőségünk megtapasztalni...). A szétterítés után ha szükséges, akkor egy egyenes léccel lehet elegyengetni, valamint nagy segítséget jelenthet egy hosszú nyélre szerelt tüskés henger is, ami segít az anyag egyenletes eloszlatásában és a benne maradt légbuborékok kilyukasztásában. Ilyen hengert mi nem szereztünk be, sajnos munka közben kellett rájönnünk, hogy sokat segített volna. A szétterített anyag egyengetésére összesen legfejebb pár perc áll rendelkezésünkre, ha még ez után is simítgatjuk az anyagot az már hibákat eredményezhet. Az aljzatkiegyenlítés komoly gyakorlatot igényel, kezdők számára sok fejfájást tud okozni. Fontos, hogy a kiegyenlítendő felületen előbb használjunk mélyalapozót, amellyel csökkenthetjük a felület nedvszívó képességét, így nem szívja ki a vizet pillanatok alatt a folyós anyagból. A művelet befejeztével és az aljzatkiegyenlítő száradása után egy ugyan korántsem tökéletes, de az előzőhöz viszonyítva egyenletes felületet kaptunk. Ahol kisebb mélyedések maradtak az aljzatban ott később egy kis csemperagasztóval gletteltük ki a felületet. Ez után a lépés után már csak a laminált padlólapok lerakása volt hátra a padló befejezéséhez, de arról majd később.

Aljzatkiegyenlítő száradás közben a hálóban

Az aljzat kiegyenlítése után már semmi sem veszélyeztette az újonnan festett fal épségét, így elkezdhettük a festést, amelyhez megvásároltuk az alapozót és a festékeket. Mindegyik szobába világos színeket választottunk, ezzel is növelve a tér érzetet. A nappali, a folyosó és a konyha egy enyhén sárgás/krémszínű árnyalatot kapott; a fürdő és a wc, a kamra és a beépített szekrény helye pedig fehér mészfestékkel lett kifestve. A plafon a fehértől kicsivel sötétebb árnyalatú lett. A hálószobába a többinél valamivel sötétebb, „meghitebb” színt szerettünk volna, amihez az üzletben meg is találtuk a megfelelőt. A szoba megvilágítása viszont nem egyezett az áruház neonfényben úszó polcaival, így kissé megilletődve vettük tudomásul, hogy a hálónk „malacrózsaszín” lett, így egy másik festékkel újrakezdtük a műveletet, ami végül bevált. A festéket a falakra és a plafonra hengerrel, a sarkokba és egyéb nehezen hozzáférhető helyekre pedig ecsettel vittük fel. Természetesen ezt a lépést is alapozó felhordása előzte meg. A festékeket a minőségüktől és az alattuk lévő réteg színétől függően több rétegben kell felhordani, előtte pedig ajánlott papírszalaggal és fóliával letakarni azokat a felületeket, amiket meg akarunk óvni a festéktől. A sorrendet illetően mi először a plafont festettük, így nem volt baj, ha a falra lecsöppent a mennyezetre szánt festék. A plafon teljes száradását követően a sarkok mentén fóliát ragasztottunk fel, hogy megóvjuk a már kész festést, majd megcsináltuk a falakat is. A festés befejezésekor, a burkoláshoz hasonlóan ismét egy rendkívül látványos változás történt a lakásban, a friss festés pedig még jó darabig garantálta az „újlakás” illatot.

A kamra alapozása

A háló,

a fürdő,

és a nappali festés után