A konyhabútor és a csempézés után a nappali és a hálószoba padlójának elkészítése következett. Ezt megelőzően viszont kitaláltuk, hogy a nappaliba építünk egy kandallót, amit dekorációnak szántunk, valamit a tűzterébe terveztünk helyezni egy, a helyiség fűtésére ugyan alkalmatlan, de látványos kis bioetanolos kályhát is. Ezt a tűzhelyet a laminált padlólap lefektetése előtt kellett megcsinálnunk. Mivel csak egy “álkandallóról” van szó, így nem kellett azzal törődnünk, hogy olyan anyagokból építsük, ami komolyabb hőhatásnak is ellenáll. A szerkezet csemperagasztó és ytong felhasználásával épült, a külsejére pedig természetes mészkő burkolatot helyeztünk fel. A külső burkolatot mindenképpen rusztikus jellegűre szerettük volna csinálni, amihez többféle mesterséges – betonból és hasonló anyagokból készített – falburkoló anyagot szemügyre vettünk, de a természetes kő sokkal szebbnek bizonyult; az árukat illetően pedig nem volt számottevő különbség. A mészkövet megvásárlása után sok szennyeződéstől és néhány helyen algától kellett megtisztítanunk, ami nem volt könnyű feladat – ezt sírkőtisztító vegyszerrel és erős szőrű súrolókefével oldottuk meg.

Az ytong váz elkészülte után a mészkő darabok kandalló sarkaira eső széleit a természetesebb hatás kedvéért nem flexszel, vagy egyéb eszközzel vágtuk egyenesre, hanem eltörtük és egy kőműves kalapáccsal faragtuk megfelelő alakúra. Szerencsére a puha mészkővel viszonylag könnyű dolgozni, így a kisebb élek és sarkok letörésére még egy nagyobb kombinált fogó is segítségünkre lehetett. A méretre igazított köveket ezután csemperagasztóval az ytongra ragasztottuk. A legalsó sor burkolatot kicsivel több mint 1cm-rel a padló síkja fölé helyeztük, hogy később a padlólapokat alá lehessel csúsztatni. A kövek között nem hagytunk réseket, a burkolat nem lett kifugázva.

A külső burkolat elkészültét követően leraktuk a laminált padlót. Ehhez először egy habszivacsból készült hang és hőszigetelő réteg lefektetése szükséges (bár nem kötelező); erre helyezhetjük az általában összepréselt fahulladékból készült és egy szines laminált réteggel ellátott lapokat. Az általunk választott lap sötétbarna fa mintázatot kapott, valamint maga a műanyag fedőréteg is a fa erezetét utánzó dombornyomással készült, így egy nagyon élethű padlót kaptunk. A lapok lefektetésénél fontos, hogy a sorok eltolva helyezkedzenek el. Mi a lerakásnál úgy jártunk el, hogy az első sort egy egész lappal kezdtük, a sor végére érve az utolsó lapból levágott maradékkal pedig a következő sort kezdtük el. Így a lapok úgymond “kötésben” fognak elhelyezkedni, és szinte semennyi hulladék nem marad a lapokból. Ez a módszer természetesen csak akkor használható eredményesen, ha az első sor végén nem csak egy apró, pár cm-es darab marad; azzal nem javasolt a következő sort elkezdeni, ilyenkor érdemes levágni egy kb 1/3 lapnyi darabot és azzal indítani a második sorunkat. Eztután már fel tudjuk használni a sor végi maradékokat.

A lapok lerakásánál még fontos, hogy a fal mellett hagyjunk legalább 3 mm-es hézagot, ami bizotsítja a helyet a burkolat tágulásához; így amikor a lapok megszívják magukat párával és kissé kitágulnak elkerülhető a padló felpúposodása. Miután leraktuk a lapokat, méretre vágtuk és univerzális erősragasztó segítségével felrögzítettük a szegélyeket is.

Miközben leburkoltuk a két szoba padlóját, megtaláltuk a kadnalló belsejéhez megfelelő burkolóanyagot is, ami a vékony szeletekre vágott vöröstégla lett. Ezzel és világosszürke fugával megcsináltuk a kandalló “tűzterét” is. A tűzhely párkányait fából készítettük el, amik méretre vágás, gyalulás és csiszolás után lazúrral lettek a képen látható színűre festve.