Ahogy az előző részben olvashattátok, megszabadítottuk a falakat és a padlókat a kerámia burkolatoktól. A következő feladatunk ezeknek a sittes zsákba pakolása volt. Sittes zsákot (erős fekete/szürke fóliából készült zsák) bármelyik barkácsáruházban vagy gazdaboltban be lehet szerezni elenyésző összegért. Ennek az összepakolásához mindenképpen ajánlott egy vastag anyagból készült munkáskesztyű és egy maszk! A törmelék zsákokba varázsolásához segítségünkre volt egy a lakással megvásárolt kis zöld műanyag lapát, aki szerencsére az egész felújítás alatt hű társunk maradt.

Sajnos teljesítménye kevésnek bizonyult a feladathoz mérten, így a „takarítást” nagy fém lapátokkal folytattuk, amelyeket nektek is ajánlunk a hasonló kihívásokhoz. Fontos megjegyezni, hogy egy sittes zsákot csak 1/3-áig ajánlott megtölteni a súlya miatt. Ugyanis mi pár alkalommal elkövettük azt a hibát, hogy nagyjából 40 kg törmeléket raktunk egy zsákba, amivel senki sem szívesen manőverezne le a negyedik emeletről.

A leendő nappalinkban 35 zsák gyűlt össze, egyenként átlagosan 30 kg-nyi sittel megtöltve. Ezeket hetekig pakolgattuk egyik sarokból a másikba, míg végül találtunk egy helyet, ahol egyszerűen le tudtuk adni. Többszöri utánanézést és keresgélést követően a Veresegyházon lévő Gamesz hulladéklerakójába exportáltuk az anyagot. Itt rendkívül segítőkészek voltak és reális áron vették be a sittet. Bizonyára felvetődik bennetek a kérdés, hogy ezt a több mint egy tonnányi anyagot mivel szállítottuk el. Először felötlött bennünk a konténer, később pedig az utánfutó bérlésének ötlete, de anyagi helyzetünket tekintve, olcsóbbnak bizonyult, saját, illetve szülői kocsikkal (egy régi Audi A4 és egy Dacia Dokker) elszállítani.

A bútorok leszedése, miután rászántuk magunkat a zsírfoltokat látva, egy könnyű műveletnek bizonyult. Kézi szerszámokkal pár óra alatt eltávolítottuk a konyhabútort, amit ideiglenesen az erkélyen helyeztünk el. Ezen kívül, ha már ismét a kezünkben volt a véső, a feszítővas és a kalapács, gyorsan kiszedtük az ajtókereteket is.

A bútorok leszedése mellett igen emberpróbáló feladat volt a kád eltüntetése is a fürdőszobából. Mint azt később megtudtuk az acélkád 96 kg-t nyomott. Miután a kád körül lebontottuk a téglát nagy nehezen kiemeltük a helyéről, majd nagyjából a földön húzva szállítottuk be a hálószobába, ahol hónapokig állt. Azt tudtuk, hogy a vastelepre fogjuk elvinni, ahova a későbbiekben is rengeteg vas hulladékot szállítottunk el (pl. tűzhely) egy kis bevételt szerezve ezzel, az amúgy is rendkívül költséges munkálatokba. Végezetül arra jutottunk, hogy flex-el három, nagyjából egyforma darabra vágjuk szét a kádat, így a 96 helyett „csak” 3-szor 32 kg-t kell majd lecipelnünk a negyedik emeletről.

A parketta felszedése szerencsére szintén csak pár órát igényelt. Eleinte gondolkoztunk azon, hogy megtartsuk és rendbe rakjuk az eredeti fából készült parkettát. De tekintve az állapotát, valamint azt a tényt, hogy az aljzat egyenlőtlenségeinek javítása miatt úgyis fel kellett volna szedni, a laminált padló lerakása mellett döntöttünk. A régi parketta egymásba csúsztatott elemekből áll, amely akár kézi erővel is könnyedén szétszedhető. Mi a parkettákat összegyűjtöttük, és elajándékoztuk tüzelőként. A parketta felszedését követően szembesültünk a következő meglepetéssel, a bonobittal.

Ez egy kátrány és gázolaj keverékéből létrejött ragasztóanyag, amivel régen a parkettát ragasztották. Felszedéskor a bonobit már rég elvált a parkettától, így szinte az egész az aljzaton maradt, a fán csak elvétve volt megtalálható. A további munkánkat ez a körülmény jelentősen hátráltatta, hiszen a bonobitra nem tudtuk volna az aljzatkiegyenlítőt lerakni, mert nem tapad hozzá és összetörhet a laminált padló alatt. Így kétségbe esve álltunk a következő feladat elé, mert nem tudtuk, hogy vajon fel kell-e szednünk 30 m² –nyi kátrányt, vagy létezik egyszerűbb megoldás is…

Amíg utánajártunk, illetve gondolkoztunk a bonobit problémán, egy újabb meglepetéssel szembesültünk. A régi járólap alatti aljzatot sokak által csak „misungnak” nevezett anyaggal borították, ami egy vakolathoz hasonló nem túl tartós, könnyen porladó keverék. A járólap felvésése során ez az anyag szinte mindenhol fellazult és megrepedezett, olyannyira, hogy bizonyos helyeken kézzel könnyedén fel tudtuk szedni és darabokra törni, mint egy omlós kekszet.

Ezt látva szomorúan állapítottuk meg, hogy ez az anyag bizony alkalmatlan lesz az aljzatkiegyenlítő és az új járólap alá. Így szerencsére egy újabb véséssel töltött délután során tovább növeltük a lehordandó sitt mennyiségét.