A lakás egy 4 emeletes, a ’80-as években, csúsztatott zsalus technológiával épült házban van. A lépcsőházba belépve már sejthettük, hogy milyen állapotok fogadnak majd bennünket, a sajtos párizsira emlékeztető járólapot és a lépcsők szélén letaposott barna PVC csúszásgátlókat látva. Pozitívum viszont, hogy a lépcsőház rendezett és tiszta, valamint, hogy új nyílászárók kerültek beszerelésre. A negyedikre könnyedén fellépcsőzve még nem sejtettük, hogy hány tonna sittet és építőanyagot fogunk le-, illetve felhordani.

A lakásba belépve erőteljes zsír és dohszag fogadott minket. A helységeket végigjárva ijedten tapasztaltuk, ha megfogtunk egy kilincset, azt csak komolyabb erőfeszítés árán tudtuk elengedni, a levegőből kicsapódott és lerakódott zsiradékok miatt. A félig leszakadt konvektorok és az elszíneződött bútorok próbáltak elrettenteni a célunktól. De láttuk a fantáziát a lakásban, és az első szemrevételezés után elkezdtük papírra vetni terveinket…

Kezdeti naiv terveink a következőkből álltak: nyílászárócsere, fűtéskorszerűsítés, vezetékek cseréje, burkolás, és festés. Könnyelműen úgy gondoltuk, hogy fél év múlva már birtokba is vehetjük első otthonunkat. Talán mondanom sem kell, hogy együgyű tervünk igen hamar meghiúsult…