A burkolás befejeztével elkészültek és jóváhagyásra kerültek a gáztervek is, így tavasszal folytatódhatott a fűtésrendszer kialakítása. Ehhez a következő lépés a kazánhoz tartozó füstgázelvezetés kivitelezése volt. Alapvetően a korábbi vízmelegítőhöz hasonlóan a ház közös kéményébe szerettük volna bevezetni füstöt, de azt az előírosaknak megfelelően ki kellett volna béleltetni, ami igen költséges és bonyolult megoldás lett volna, valamint a közös képviselő sem rajongott az ötletért. Másik alternatívaként egy saját kémény fúrása is felvetődött, ami egy lapos tetős ház legfelső emeletén egész életszerű megoldásnak tűnt, de több akadályba is ütközött, így ezt is elvetettük. Végső megoldásként a fürdő külső falának kifúrását választottuk, ahová elvezettük a kémény csöveit a kazántól.

Az új kazán

A ház oldalfalának kifúrásához egy magfúrógépet vettünk igénybe, ami pont az ilyen nagyobb átmérőjű lyukak vastag falakba/aljzatokba történő fúrására való. Ezt a gépet a méretei miatt csavarokkal kellett a falra rögzíteni, a használata közben pedig nem kis zajt csap.

A gép

A fúrás után, a kazán telepítésével egyidőben felszereltük a kivezetőcsöveket a fürdő plafonjára, majd szigeteléssel láttuk el őket. A csövek a képeken láthatóan a falak mentén haladnak a kivezetőnyíláshoz.

Mivel az álmennyezet kialakításakor a fürdőszobát kihagytuk – éppen azért, mert nem tudtuk még biztosan, miként lesz megoldva a kémény kérdése – ezt a nem túl dekoratív, az egész szobán áthaladó vastag csövet a később megépített álmennyezetbe rejtettük, biztosítva a hozzáférési lehetőséget karbantartás/javítás esetére. A cső tisztításához kialakított kis ajtó előtti részt nem építettük be gipszkartonnal, oda egy kivehető kis lap került. Az álmennyezet megépítése a korábbiaknak megfelelően történt, azzal a különbséggel, hogy a cső mentén lévő rész kb 15cm-rel lejjebb került.

A gázterv alapján felhelyezésre kerültek a réz gázvezetékek is, melyek lefestésén az elején gondolkoztunk, de később a kész lakást látva elvetettük az ötletet, mert illik hozzá a rézcsövek vörös színe.

Attól függetlenül, hogy az eddigiekben szinte mindent saját magunk oldottunk meg, sokszor házilagos módszerekkel, a gázzal, kéménnyel és kazánnal kapcsolatos munkák előkészítése és kialakítása szakember közreműködésével és ellenőrzésével történt, betartva a szükséges óvintézkedéseket és szabályokat. A gáz visszakapcsolása ekkor még nem történt meg, erre csak a később lefolytatott ellenőrzéseket és további kisebb munkálatokat követően került sor.

A fürdőszoba mellett a konyhába is fúrtunk egy hasonló méretű lyukat, ami már nem a fűtéshez kötődött, hanem a leendő szagelszívó kivezetőnyílása lett.

A “nagy fúrásokon” túl ebben az időszakban végeztük az egyik ajtónyílás befalazását. A korábbiakban a hálószoba és a nappali közötti átjárást egy ajtó biztosította, amire nekünk már nem volt szükségünk. A megszüntetését nem téglákkal, hanem gipszkartonnal oldottuk meg. Az álmennyezet építésekor már beszereztük ehhez is az anyagokat. A fal létrehozásához a fém profilokat az ajtókeret helyére csavaroztuk, majd arra rögzítettük a gipszkarton lapokat, a réseket és a csavarok helyét pedig kigletteltük. A gipszkarton lapok közé üveggyapot került, ami kiválóan hangszigetel.