Miután a falon és a padlón kiegyenlítettük a felületeket, következhetett a hidegburkolás, amit a mellékhelyiségben kezdtünk, hogy minél hamarabb helyére kerülhessen a wc, valamint az egyik csaptelep, és a továbbiakban komfortosabban lehessen dolgozni.

A burkolás egyszerűen felüdülés volt a korábbi munkafolyamatokhoz képest, talán most láttuk először, hogy hónapok óta tartó fáradozásainknak köszönhetően tényleg otthon válhat a munkaterületből. A korábbiakhoz képest ez egy sokkal élvezetesebb és persze látványosabb eredményt produkáló folyamat volt. A járólapokat, a csempéket és a fugázóanyagokat már korábban megvásároltuk; naivan talán túlságosan is korán, így hónapokon át pakolhattuk egyik szobából a másikba, kockáztatva ezzel a lapok törését. A vásárlásnál mindig ügyelni kell, hogy az előzetesen becsült anyagmennyiségnél valamivel többet szerezzünk be, mert a munka közben szinte biztos előfordulnak törések, hibás mérés miatt rosszul vágott lapok, amiket pótolni kell. Természetesen nem árt ha a burkolás befejezése után is marad egy-két tartalék lap, ha javítani kell és a termék már rég nincs készleten az üzletekben.

A csempék és járólapok méretre szabásához kölcsönkértünk egy kézi- és egy vizes csempevágót. Ezeken kívül szükséges a zsákos kiszerelésben kapható csemperagasztó, a burkolólapok színvilágához illő fugázóanyag és szilikon, továbbá a szerszámok: vödrök, fogazott glettvas, kisebb kőműves kanál, gumis fugázó és szivacs.

A burkolást megelőzően a fürdőszobában a padlón és a falakon úgynevezett folyékony fóliát, vagyis vízszigetelést alkalmaztunk. Ez egy vödrös kiszerelésben kapható anyag, ami olyan vízszigetelő réteget képez, mintha „lefóliáztuk volna” az adott felületet. A szigetelendő területre ecsettel kell felhordani, száradás után pedig lehet rá burkolni.

A falakon látható fehér réteg a folyékony fólia

A kád helye még üresen

A burkolást a megszokott módon, a felület portalanításával, esetleg alapozó felhordásával kezdjük. A csemperagasztót a zsákon lévő arányban kell csomómentesre keverni egy vödörben, amit megtehetünk kézi erővel is, de sok időt és fáradságot spórolhatunk meg egy nagyobb teljesítményű fúrógépbe fogott keverőszárral. A kikevert anyagot a burkolandó felületre kenjük, majd elsimítjuk egy fogazott glettvassal. A fogak mérete attól függ, hogy milyen vastagon szeretnénk felhordani az anyagot – falra a vékonyabb, aljzatra inkább a vastagabb az ideális. Az elsimított ragasztóra ezután ráhelyezzük a burkolólapot, aminek az ideális száradás érdekében érdemes előtte kissé benedvesíteni a ragasztandó oldalát (pl. egy vizes ecsettel). A lapot ezután nem szabad túl nagy erővel nyomni, mert elmozdulhat, kipréselődhet alóla a ragasztó, de akár el is törhet. A szomszédos lapok közé fugázó kereszteket kell tenni, amik biztosítják, hogy a lapok egyforma távolságra kerüljenek egymástól (ezeket a többféle méretben kapható kis műanyag kereszteket száradás után vesszük ki a fugából). Ha jól előkészített falra/ padlóra (és kellő odafigyeléssel) dolgoztunk, a lapok szép, egyenletes felületet fognak kiadni, viszont talán mondani sem kell, hogy kezdő burkolóként ez nem feltétlenül valósult meg, ezért nem egyszer kellett felszedni az adott lapot és több, vagy kevesebb ragasztót tenni alá, majd vízmérték segítségével állítgatni, néha hoszzú perceken át.

A lapok ragasztását persze el lehet végezni úgy is, hogy nem a falat/padlót, hanem a lapot kenjük meg ragasztóval és úgy rakjuk a helyére. Mi mindkét verziót alkalmaztuk, attól függően, hogy mikor melyiket éreztük célravezetőbbnek.

A konyha,

a folyosó,

és a wc fala

A kiálló sarkoknál élvédő profilok használata szükséges, amit még a lapok ragasztása során kell elhelyezni, mivel a profilt a szélső sorban lévő lapok tartják majd a helyén. A burkolt felületet több napig nem szabad terhelni, ez után viszont el lehet kezdeni a fugázást.

  Élvédő profil a wc-ben a csempézéskor és a fugázás vége felé közeledve

A fugázás előtt a réseket alaposan ki kell takarítani, ha túl sok benne a csemperagasztó, azt is el kell távolítani belőle. Amint ezzel végeztünk, egy vödörben kikeverjük az anyagot és a hézagokba kenjük. Ezután a gumis fugázót végighúzzuk a burkolólapokon, ezzel egyenletesen kitöltve a réseket és eltávolítva a lapon lévő felesleges anyagot. A felhasznált fugázóanyag fajtájától és a csomagoláson lévő utasítástól függően várunk egy vagy több órát. A részleges száradást követően egy nedves szivaccsal finoman végigsimítjuk a felületet, hogy a lapokról letöröljük a maradék anyagot, a fugában lévőt pedig szépen kisimítsuk. Ezt a műveletet a száradás különböző fázisaiban többször meg kell ismételni, amíg végül a lapokat teljesen tisztára töröljük. A fugákat a munka befejezése után pár napig nem szabad terhelni és víznek kitenni.

A fugázás mellett a burkolás színvilágának megfelelő szilikont is használtunk a sarkokba. Az előkészületek megegyeznek a fugázáséval, annyi különbséggel, hogy a sarkoknak teljesen száraznak kell lenniük, különben nem tapad a szilikon; továbbá érdemes lehet a festéshez is használt keskeny papírszalaggal leragasztani a szilikonozni kívánt terület széleit, hogy csak oda jusson belőle, ahová mi is akarjuk, mert utólag nehéz megszabadulni tőle. Az anyagot egy kinyomópisztoly segítségével lehet a résekbe juttatni. A papírszalagot a szilikon kinyomása és egy íves végű fadarabbal, vagy a bevizezett ujjunkkal történő elsimítását követően el lehet távolítani.

Szakavatott szemmel nézve ugyan biztosan találni pár hibát az általunk végzett burkolásban, de a végeredményt tekintve felülmúltuk a saját elvárásainkat.