A fürdőszoba után a konyha kialakítása következett a listánkon. Ez a konyhabútor beépítését jelentette, amit először bútoráruházból akartunk beszerezni. Rövidebb nézelődés és tanakodás után megállapítottuk, hogy a nevesebb áruházakban kapható, különböző modulokból összeállítható bútorokat nem a mi pénztárcánknak találták ki. Emellett szemügyre vettük a már készen összeállított, barkácsáruházakban kapható egyszerűbb bútorokat is, de azokat is elvetettük, mert ugyan árban megfelelő lett volna, de minőségi és esztétikai szempontból alulmúlta az elvárásainkat. Ennek a problémának a megoldására ismét a bevált módszerünket alkalmaztuk: megcsináltuk magunknak.

Utánajártunk a lapszabászatok árainak és azok alapján nagyjából kiszámoltuk a bútor költségét, ami már sokkal kedvezőbb volt számunkra, mint amiket az üzletekben láttunk. Sok órányi alapos tervezés során megalkottuk a leendő berendezés terveit és árajánlatot kértünk az egyik közeli lapszabászatból. Ha esetleg valaki ilyenre vetemedne, a bútorlap és a leendő élzárás vastagságát semmiképpen ne felejtse el figyelembe venni a tervezéskor. Mi is rengetegszer újraellenőriztük a terveket és mindig igazítani kellett pár milimétert itt-ott. A sok ellenőrzésnek hála a lapszabászattól kapott anyagok közül csak az egyik ajtóból kellett 3 mm-t levágni, hogy megfelelően illeszkedjen. Először magasfényű fehér bútort szerettünk volna fa mintázatú munkalappal, de erről a variációról a fehér bútorlapok ára miatt végül lemondtunk és más színkombináció után néztünk. Végül is a szekrények ajtaja számára a “spanyol tölgy” fantázianevű bútorlapot választottuk, a belső részekhez pedig sima fehér lapokat rendeltünk. Az ajtók szélére 2mm-es élzárást rakattunk, amely annyiban különbözik a házilag is (vasalóval) felragasztható 0,3-0,5 mm-es élfóliától, hogy egyrészt a bútorlap széle ívesebb lesz és nem egy éles sarokban végződik; másrészt szebben is néz ki. A tölgy színű ajtók miatt a fa hatású konyhapult már nem volt opció, így egy barna márvány szín mellett tettük le voksunkat. A bútorlapok elkészülte és helyszínre szállítása után beszereztük a többi szükséges kiegészítőt is (csavarok, kivetőpántok, fióksínek, bútorlábak, mosogatótálca, stb…).

A bútorok részleges összeszerelése a hely szűke miatt többnyire a nappaliban történt, ez után lettek a helyükre szállítva. A fehér bútorlapokból álló váz csavarok, L alakú fém pántok; bizonyos helyeken pedig fa tiplik és faragasztó segítségével lett összeállítva. A fal felőli oldalukra egy fehér farostlemez lett erősítve kis szögekkel. Először a konyha egyik oldalára szánt felső konyhaszekrényt csináltuk meg, amelyből ki kellett vágni a bútor mögött futó gázcső, valamint a leendő elszívó kivezetőnyílásának helyét. Az ajtókra felcsavaroztuk a kivetőpántokat, a szekrény oldalaira pedig a hozzájuk tartozó rögzítőelemeket. Mikor elvégeztük ezeket az előkészületeket és meggyőződtünk, hogy megfelelő méretű lett a szekrény, a konyhába cipeltük és nem kis fáradság árán hárman a falra erősítettük. Ezután felszerelésre kerültek az ajtók is, amiket később a kivetőpántokon levő csavarokkal még sokáig állítgatni kellett, hogy egymástól és a szekrénytől is megfelelő távolságra helyezkedjenek el.

Az alsó szekrények is hasonló eljárással lettek összeállítva. Itt a lefolyó és a vízvezetékek helyén kellet lyukakat vágni a hátul lévő farostlemezbe. Mikor a vázat összeraktuk, az aljára csavaroztuk a műanyag bútorlábakat. Ezek (típustól függően) kb. 10-15-cm között állítható műanyag lábak, amik a padló kisebb egyenlőtlenségei esetén nagy segítséget nyújtanak, hiszen a lábak ki/becsavarásával állítható a bútor pozíciója. Az ajtók felszerelése előtt dekopírfűrésszel méretre vágtuk a munkalapot, valamint kivágtuk a mosogató tálca és a gázcső helyét is. Miután a munkalapot alulról a bútorhoz erősítettük, felkerültek az ajtók is.

Ezt követően a lábazatot raktuk fel, ami a következő módon igen könnyen megoldható: A lábazatnak szánt bútorlap belső oldalára kis C alakű műanyag alkatrészeket kell csavarozni, ami egy mozdulattal könnyedén a bútorlábakra csiptethető. Ezt a lábazatot a szekrényajtókhoz képest nagyjából 3-cm-rel bejjebb helyeztük el.

A hűtőszekrény felőli oldalon a szekrény egyik rekeszét fiókosra csináltuk meg. A fiókokat ugyanabból a 18mm-es bútorlapból szerkesztettük meg mint amiből a szekrény áll, egyedül az aljuk lett farostlemez. A fiókok összeállítása után felszerltük a síneket is, aminek egyik része a szekrény belső oldalára, a másik pedig a fiókra kerül.

A gáztűzhely, mint ahogyan a képeken is látszik, nagyjából 7 cm-rel alacsonyabb mint a konyhapult, így a bútorlapból annak is készíttettünk egy lábazatot ami megfelelő magasságba emelte.

Sokan valószínűleg más sorrendben csinálták volna, de mi a bútor elkészülte alatt választottuk ki a konyhai csempéket, így az csak akkor került felrakásra, mikor a kész szekrények már a helyükön voltak. Ezt azért is csináltuk így, mert csak a kész konyhabútor láttán tudtuk kiválasztani, hogy mi lesz az a burkolóanyag, ami illeni fog a konyhába. Több helyen is megfordultunk mire végül megtaláltuk a számunkra megfelelő csempét. A választásunk a fehér metrócsempére esett, amelyet szintén fehér fugával helyeztünk a falra. A burkolás idejére a bútorokat lefóliáztuk a sérülések elkerülése végett. Miután befejeztük a burkolást, felhelyeztük a munkalap színével megegyező vízvetőket is, valamint az ajtókra való fogantyúkat is. A teljes konyhai berendezés elkészültéhez még hátra voltak apróbb műveletek, de a burkolás és a konyhabútor építésének befejeztével egy újabb nagy lépést pipálhattunk ki, amley tekintve, hogy még sosem csináltunk ilyen, meglehetősen szépre sikerült.